Közép-Ázsia sokáig Oroszország természetes geopolitikai hátországának számított. Az ukrajnai konfliktus azonban felgyorsította a már korábban is észlelt folyamatot, miszerint Kína gazdasági súlya gyorsuló ütemben nő a régióban, ugyanakkor Oroszország figyelmét és pénzügyi mozgásterét a háború köti le.
A Radio Free Europe beszámolója szerint Kína mára megelőzte Oroszországot, sőt Közép-Ázsia legnagyobb közvetlen külföldi befektetőjévé vált. Az Eurázsiai Fejlesztési Bank adatai alapján a kínai közvetlen befektetések állománya a térségben 2016 és 2025 első fele között 19,6 milliárd dollárról 35,9 milliárdra nőtt. Vlagyimir Putyin egy októberi regionális csúcson maga is úgy fogalmazott, hogy Oroszország nagyjából 20 milliárd dolláros közép-ázsiai befektetési állománya „meglehetősen szerény”.
Forrás: WITS, saját számítás
A számokból látszik, hogy Kína Közép-Ázsiában kereskedelmi partnerből immár stratégiai beruházó lett. A térség Peking számára kulcsfontosságú közlekedési útvonal az Egy övezet, egy út kezdeményezésben, emellett fontos nyersanyagbázis és politikai pufferzóna. A közép-ázsiai államok számára pedig Kína tőkét, infrastruktúrát és piacot kínál egy olyan időszakban, amikor Oroszország kevésbé tud vonzó gazdasági alternatívát nyújtani.
A kínai befektetések súlypontját a térség legnagyobb és legfontosabb gazdaságai jelentik: Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán adja a közép-ázsiai beruházásaik körülbelül 90 százalékát. Kazahsztán és Türkmenisztán nyersanyagokban gazdag, Üzbegisztán pedig gyorsan nyíló hatalmas piac.
A legnagyobb kínai projektek jól mutatják a stratégiai irányt. A China National Petroleum Corporation több milliárd dolláros beruházással van jelen Türkmenisztán energiaszektorában, a Sinopec Kazahsztánban fektetett be jelentős összeget az Aqtobe olajmezőnél, míg a China Energy egy nagy naperőműprojektet finanszíroz Üzbegisztánban. A kínai jelenlét tehát egyszerre érinti a hagyományos energiahordozókat és a megújuló energiát.
Üzbegisztán azért fontos példa, mert az országban a kínai befektetések állománya az elmúlt öt évben 2,1 milliárd dollárról 10,7 milliárdra emelkedett. Ez illeszkedik Taskent azon gazdaságpolitikai céljához, hogy kilépjen a nyersanyag-exportáló szerepéből, illetve több nagyobb hozzáadott értékű beruházást vonzzon.
A másik nagy terület a közlekedési infrastruktúra. Kína számára Közép-Ázsia szárazföldi összekötés Európa, a Közel-Kelet és Dél-Ázsia felé. A Kína–Kirgizisztán–Üzbegisztán-vasút, a transzkaszpi útvonalak, a logisztikai központok és az ipari parkok mind a közép-ázsiai folyosó részei. Ezek célja, hogy Kína több útvonalon érje el a nyugati piacokat, ami az ukrajnai háború és az Oroszországot érintő szankciók után értékelődött fel.
Fontos leszögezni, hogy a kínai előretörés ellenére Moszkva mélyen beágyazott szereplő maradt Közép-Ázsiában. A térségben milliók dolgoztak vagy dolgoznak vendégmunkásként, akiknek a hazautalásai több országban fontos társadalmi és gazdasági stabilizáló tényezők. Emellett az orosz nyelv és a független államok közösségének, biztonsági, politikai, gazdasági együttműködései változatlanul erős politikai kötést adnak Moszkvának.
A különbség inkább a befolyás természetében látható, Oroszország ugyanis sokszor politikai és biztonsági stratégiában gondolkodik, Kína viszont elsősorban beruházásokon és infrastrukturális kapcsolatokon keresztül épít befolyást. Ez a közép-ázsiai országok irányítói számára kényelmesebb, mivel Peking Moszkvával ellentétben ritkábban szól bele belpolitikai kérdésekbe.
Ezért Közép-Ázsia országai az egyensúlyozásra rendezkednek be, Azaz Moszkvát biztonsági és társadalmi csatornaként fontosnak tartják, Kínától pedig tőkét és infrastruktúrát várnak.
Emellett az Európai Unió, Törökország, az Egyesült Államok és az Öböl-államok is próbálnak nagyobb szerepet szerezni a régióban.
A közép-ázsiai országok ugyanakkor óvatosak, hiszen
a kínai tőke ugyan vonzó, de a túlzott eladósodás, a kínai vállalatok túlsúlya, a munkaerőpiaci feszültségek és a szuverenitási aggodalmak több országban érzékeny témák.
Kazahsztánban és Kirgizisztánban korábban is voltak Kína-ellenes megszólalások, főként földhasználati, munkavállalási és hitelpolitikai ügyekben. Az ország vezetői ezért igyekeznek úgy együttműködni Pekinggel, hogy közben ne tűnjenek kiszolgáltatottnak.
Az ukrajnai háború Közép-Ázsiában is stratégiai fordulópontot hozott, miután Oroszország katonailag, pénzügyileg és diplomáciailag lekötött szereplővé vált, bár a régió országai szembesültek azzal, hogy Moszkva kész erővel beavatkozni az érdekszférájában, ami óvatosságra intette őket. A Kreml tekintélye azonban csökkent, Kína gazdasági jelenléte pedig nőtt.
A következő évek fő kérdése az, hogy a régió országai hogyan tudják ezt a nagyhatalmi versenyt a mozgásterük bővítésére használni. Ez a helyzet a közép-ázsiai államok számára lehetőség, mert több nagyhatalom között egyensúlyozhatnak és jobb feltételeket alkudhatnak ki. Viszont kockázat, mert a Kínától való túlzott gazdasági függés hosszabb távon ugyanúgy korlátozhatja a szuverenitásukat, ahogyan korábban az orosz politikai dominancia.
Forrás: makronom.eu