125 millió éves kövület őrizte meg fotószerűen egy ősi kisemlős és egy dinoszaurusz küzdelmét

A kínai Liaoning tartományban tárták fel azt a kövületet, amely egy dinoszaurusz és egy emlős 125 millió évvel ezelőtti küzdelmét örökítette meg.

Egy kréta korszakban lezajlott halálos harc bizonyítéka került elő nemrégiben Kína északkeleti részén. Az őskori, borzhoz hasonló, Repenomamus robustus, és a nála háromszor nagyobb, növényevő dinoszaurusz, a Psittacosaurus maradványai fotószerűen örökítették meg a két állat küzdelmét, pontosan azt a pillanatot, amikor a jóval kisebb emlős az őshüllőre támadt.

A megdöbbentően épen fennmaradt lelet, amin a kifejezetten kisméretű állat a dinoszaurusz bordáiba mélyeszti a fogait azért is jelentős, mert megkérdőjelezi azt a korábbi elképzelést, hogy a legelső emlősök a dinoszauruszok árnyékában éltek, rejtőzködtek előlük. Az akkori emlősök termetére jellemző, hogy a házi macska méretű Repenomamus robustus, – amelynek megkövült maradványai most előkerültek – korának egyik legnagyobb emlősfaja volt. A dinoszauruszok tehát nagyságrendekkel nagyobbak voltak, így a tudomány joggal tartotta úgy, hogy az őshüllők vadásztak a kisebb emlősökre, és nem fordítva. Ez persze valószínűleg jellemzően így is volt, de a mostani lelet azt bizonyítja, hogy ezek

az emlősök is le tudtak győzni egy nagyobb dinoszauruszt, ha kellően éhesek vagy kétségbeesettek voltak.

Nem a mostani az első kövület, ami ezt a teóriát támasztja alá, 2005-ben is tártak fel olyan Repenomamus robustust, amely gyomrában egy Psittacosaurus maradványait találták. Utóbbi egy kis csőrű dinoszaurusz volt, amely abban az időben gyakori lehetett a régióban, hasonlóan a mai birkákhoz.

A lelet alapján készült művészi rekonstrukció. (Michael W. Skrepnick)

Jordan Mallon, a Kanadai Természettudományi Múzeum kutatója a CNN-nek azt mondta, a lelet egyedülálló, ugyanis rendkívül ritka, hogy olyan fosszíliákat találnak, amelyek egy másik állattal kapcsolatban lévő élőlényt őriznek meg, ezzel fontos információkkal szolgálva például arról, hogy a kihalt lények milyen módon vadásztak.

A ritka leletet Kína Lujiatun nevű lelőhelyén tárták fel, amelyet a régészek csak „dinoszaurusz Pompejiként” emlegetnek, ugyanis itt meglehetősen gyakori, hogy a vulkanikus tevékenységnek köszönhetően a csontvázak szinte teljesen épen kerülnek elő a föld alól. A jelenlegi lelet alapján a kutatók megállapították, hogy a két lény harc közben pusztult el, valószínűleg egy vulkánkitörést követő sárlavina hirtelen temette be őket a küzdelem közben.

Joggal merülhet fel a kérdés, honnan tudhatják a régészek biztosan, hogy egy merész ragadozóról, nem pedig csupán egy dögevő kisállatról van szó, ami épp a nála háromszor nagyobb, korábban elhullott dinoszaurusz teteméből lakmározott, amikor őt is utolérte a végzet. A Scientific Reports-ban közzétett részletes tanulmányban az áll, a kövületen a kisméretű emlős bal mellső mancsával megragadja a Psittacosaurus alsó állkapcsát, bal hátsó mancsa pedig a dinoszaurusz hátsó végtagját markolja, fogai eközben zsákmánya bordáiba mélyednek. A kutatók szerint az, hogy a csontvázon nincsenek egyéb harapásnyomok, és az, hogy a két állat ennyire egymásba gabalyodott, arra utal, hogy a borzszerű emlős agresszor volt a konfliktusban és nem dögevő, aki véletlenül egy dinoszaurusz tetemére bukkant.

A kisméretű emlős bal mellső mancsával megragadja a Psittacosaurus alsó állkapcsát, bal hátsó mancsa pedig a dinoszaurusz hátsó végtagját markolja, fogai eközben zsákmánya bordáiba mélyednek. (Fotó: Gang Han)

Azt persze lehetetlen megmondani a kövület alapján, hogy a merész ősemlős győztesen került-e ki az ütközetből, de ez közel sem lehetetlen, sőt. Gondoljunk csak a mai menyétre, amely a nála akár ötször nehezebb nyulat, vagy a körülbelül 20 kilogrammos rozsomákra, ami akár egy 700 kilogrammos jávorszarvast is képes elejteni.

Forrás: Rakéta