Wolf Csaba a ChinaCham, a Magyar-Kínai Gazdasági Kamara alelnöke. 1986-92 között külügyminisztériumi ösztöndíjjal a Pekingi Egyetem nemzetközi politika szakán tanult, majd a magáncégeknél töltött időszakok között kereskedelmi tanácsadóként dolgozott a phenjani és pekingi magyar nagykövetségen.
BBJ: Önnek nagy tapasztalata van a magyar-kínai kapcsolatok terén. Mi a véleménye arról, hogyan fejlődnek a kínai-magyar kereskedelmi kapcsolatok?
Farkas Csaba: A kínai-kínai kapcsolatok a kínai és a kínai kapcsolatok között a legjelentősebbek: A magyar-kínai kapcsolatok tulajdonképpen mindig is jók voltak [bár] az 1989-es magyarországi változások után a kereskedelem visszaesett. Az első újraindulás 2002 körül kezdődött. Az a kormány tudatában volt a Kínával való kapcsolat fontosságának, és elkezdte újjáépíteni azokat. Ennek köszönhetően nagyon hamar, 2003-4 körül a Bank of China fiókot nyitott itt Magyarországon, közvetlen repülőjáratok indultak Budapest és Kína között, és a kereskedelem újra fejlődésnek indult.
BBJ: És a beruházások is beindultak?
CsW: A kínai befektetések az elején nem indultak be olyan gyorsan, és a magyar befektetések nem mentek Kínába, és most sem nagyon mennek. Vannak ott magyar cégek, de nem nagyon sok. Mostanában már sokkal több kínai cég fektet be így. 2002 óta minden kormány hangsúlyozta a Kínával való kapcsolatépítés fontosságát, csak 2010 után van egy speciális politika, a mostani kormány “Keleti nyitás”, amely a Kínával és az egész térséggel, még az ázsiai posztszovjet államokkal, Japánnal és Koreával is erős gazdasági kapcsolatokat kíván kiépíteni.
BBJ: Mi volt az első jelentős beruházás?
CsW: Az első a Wanhua volt, amely megvásárolta a BorsodChemet [a Kazincbarcikán, Budapesttől közúton 187 km-re északkeletre található vegyi üzemet]. Ez összesen 1,5 millió eurót ért. Annak az üzletnek én is részese voltam, mint akkori pekingi magyar kereskedelmi tanácsos, úgyhogy egy kicsit büszke vagyok rá. Valószínűleg még mindig ez a legnagyobb egyedi kínai beruházás a régióban.
BBJ: Az a benyomásom, hogy ma a Huawei [a kínai IT-telco] az egyik legjelentősebb befektető?
CsW: A Huawei nagyon fontos. Van itt egy irodájuk néhány száz emberrel és az európai ellátóközpontjuk, a logisztikai központjuk Budapest közelében. Van egy bérgyártó cégük, tehát igen, sok tevékenységük van Magyarországon, és sok helyi embert is foglalkoztatnak.
Vannak mások is: a Semcorp például Debrecen mellett épít gyárat elektromos akkumulátorok alkatrészeinek [fóliaszeparátorok] gyártására. Ez egy elég nagy beruházás [a jelentések szerint 183 millió euró], és ez egy zöldmezős beruházás. Ez azért fontos, mert a kínaiak kezdetben nem igazán kerestek zöldmezős beruházásokat; inkább a működő gyárakat részesítették előnyben, mint például a BorsodChem esetében.
A Bank of China pedig gyorsan fejlődik a régióban; Romániában, Szerbiában, Ausztriában és Csehországban is nyitottak fiókokat, de megtartották Budapestet regionális központnak.
BBJ: Ez egyfajta presztízs Magyarország számára?
CsW: Mindenképpen. És ez a kormány egyik célja, hogy Magyarországot a régió pénzügyi központjává tegye a harmadik országbeli befektetők számára. A China Construction Bank is hamarosan, talán az év első felében nyit itt egy fiókot. Ez Kína négy legnagyobb bankjának egyike. És a Kínai Fejlesztési Bank vagy az ICBC, Kína legnagyobb bankja is szándékozik itt nyitni.
BBJ: Tehát legalább három nagyon nagy kínai bank lesz itt?
CsW: Ezt azután lehet biztosan megmondani, miután megnyitottak, de van ilyen tervük.
Ha gazdaságilag gondolkodunk, kereskedelem és befektetés, munkahelyek Magyarországon, magyar termékek piaca, és valószínűleg jó árú, kínai termékek, akár minőségi termékek Magyarországon, ez mind jó. A kínai gazdaság nagyon gyorsan fejlődik, évente körülbelül 6 százalékkal.
BBJ: És a bázis hatalmas.
CsW: Igen, a bázis valóban hatalmas. Az életszínvonal nőtt Kínában, a fizetések magasabbak, a középosztály egyre nagyobb, és a technológiai megoldások Kínában bizonyos esetekben messze megelőzik a világ más országait. Vegyük az 5G technológiát vagy sok szoftverszolgáltatást, IT-megoldást, fizetési megoldást.
Kínában még egy digitális valuta is fejlődik, de nem a hagyományos bitcoin, hanem a digitális kínai jüan. Már elkezdtek kísérletezni vele, hogy digitalizálják a valutájukat.
BBJ: Más szóval, érdemes csak úgy bekapcsolódni a kínai gazdaságba?
CsW: Igen. Bizonyos területeken jóval előttünk járnak, és tanulhatunk tőlük. Még az autóiparuk is; ők gyártják a legtöbb autót évente [minden ország közül]. Valószínűleg értékben nem annyit, mint az USA, Japán vagy Németország, de az autók számát tekintve igen. Minőség? Igen, sok ország mögöttük van, de nagyon gyorsan fejlődnek. Ami a megfizethető árú elektromos járműveket illeti, most valószínűleg a koreaiak a legjobbak, de nem biztos, hogy ez öt év múlva is így lesz.
BBJ: Mi a helyzet a Kínába irányuló magyar exporttal?
CsW: A Kínába irányuló export nagy része olyan, mint például az Audi, amelyik Győrben gyárt motorokat, és ezeket szállítják Kínába, hogy az ott gyártott autókba beépítsék.
De a tisztán magyar cégeknek mindig is nehéz volt Kínába eladni. Az egész világ versenyez azért a piacért. A magyar cégek nem gyártanak nagy mennyiségben, a kínai piac pedig óriási, így ha valamit meg akarnak venni, akkor abból sokat akarnak. És ezt nehéz kielégíteni.
Ha olyan termékekre gondolunk, mint mondjuk a vörösbor, ami Magyarországon világszínvonalú, de a termelés nemzetközi összehasonlításban kicsi. Tehát, ha egy magyar borászat csak egy városrésszel, vagy egy szállodalánccal tud üzletet kötni Kínában, az már egy hatalmas üzlet.
Mégis, Magyarországnak vannak olyan műszaki termékei, amelyeknek helye lehet a kínai piacon, például az orvosi berendezéseknek. Van néhány új cégünk, amelyek diagnosztikai berendezéseket, mikroszkópokat és egyéb orvosi eszközöket gyártanak. Ha van egy olyan technológia, amit úgy fejlesztettek ki, mint senki más a világon, akkor be lehet jutni.
A kínai üzleti etikett trükkös lehet
Mivel 10 évig élt és dolgozott Kínában, kevés magyar tud többet a kínai szokásokról és üzleti kultúráról, valamint arról, hogy miben különbözik az európai normáktól, mint Wolf Csaba. Itt felvázolja néhány meglátását az üzleti élet e néha döntő fontosságú aspektusáról.
Nagyon egyszerű dolgokkal kezdődik, mint például a névjegykártyák átadása. A kínaiaknál ez mindig két kézzel történik, és a kártyát úgy kell elrendezni, hogy a név azonnal látható legyen a címzett számára, akinek viszont mindkét kezével el kell vennie” – mondja.
Ezután az üzleti partnereknek szánt ajándékokat gondosan kell kiválasztani. “Tudni kell, hogy mi az, ami bántó lenne, ha egy kínai embernek adnánk, ami Európában normálisnak számítana”.
Például soha nem szabad kést, vagy bármit, aminek éles pengéje van, ajándékozni, mivel a kínaiak számára ez a kapcsolat megszakítását jelentheti. A nyugati üzleti szokásoknak való egyre nagyobb kitettséggel azonban maguk a kínaiak is változnak és alkalmazkodnak a mi üzleti kultúránkhoz.
Azt hiszem, korábban, az 1990-es években ez nagyobb problémát jelentett. Ők is tanulnak” – magyarázza Wolf. Ennek ellenére azt mondja, mindig felismeri az Európába érkező kínai újoncokat.
Ha látok egy most érkezett embert és egy olyat, aki már öt éve itt él, számomra nyilvánvaló: óriási különbség van köztük.
(Ez a cikk először a Budapest Business Journal 2022. március 11-i nyomtatott számában jelent meg.)